Ezekben a napokban indítja útnak az életösztön a barna varangyokat, ám a kéj oltárán megannyi szerelmes kétéltű áldozza életét. Zalaegerszegen az Aranyoslapi kis tó és az erdőt elválasztó úton annak ellenére rengeteg a békatetem, hogy az egyre elterjettebb fóliás-vödrös védelem itt is működik, s szorgos állatvédők mentik át az úton a szerelemre gerjedt dülledt szemű szépségeket. (A vödrök persze egyre fogynak, hiszen ha nem is fémek, azért színesek, tehát vonzók...)

A tavacska vize szinte forr a békanásztól, az asszonynép a hátán hordja a jóval kisebb hímet, aki pár édes pillanattal fizet a döcögős fuvarért. Az aktus meglehetősen hatékony, ám a nőstény által lerakott akár tizenkétezer petéből mindössze két-három ivarérett varangy válik majd, így elmondhatjuk, hogy a szelekció békáéknál meglehetősen hatékony. (S akkor még nem is említettük azt a néhány evolúciós zsákutcába futó példámyt, aki egy épp arra járó kéjsóvár királyfi csókjától emberré, jelesül királylánnyá válik...)

Fotóink egy szerelmes estén készültek.