Duzzogós döntő |
2011-05-19 10:40:07 |
Kedden rendezték Budapesten a Puskás-stadionban a Magyar Kupa döntőjét, az eredmény már ismert, a Kecskemét csapata története eddigi legnagyobb sikerét elérve hódította el a kupát, miután küzdelmes mérkőzésen 3:2 arányban legyőzte a bajnok Videotont. A mérkőzést mindössze ötezer néző tekintette meg a helyszínen, a stadion kongott az ürességtől. Ez a körülmény már eleve hangulattalanná tette az összecsapást, a később történtek pedig méginkább méltatlanok egy kupadöntőhöz...
Manapság sajnos nem számít ritka eseménynek, ha egy futballmérkőzésen reklamálás, durvaság, netán dulakodás történik, az azonban még a harcedzett magyar szurkolóknak - annak a kevésnek, aki még maradt - is újdonságszámba megy, hogy ugyanazon csapat tagjai essenek egymásnak nagy nyilvánosság előtt. Már pedig mindez megtörtént a keddi kupadöntőn, élő, egyenes televíziós közvetítésben is látható módon. A mérkőzés második félidejében a kecskemétiek színes bőrű csatára Litsingi - vélhetően nem a legjobb megoldást választva - nem passzolt csapattársához, a csapatkapitány Tökölihez, hanem maga fejezte be az akciót. Tököli erre durván, a képernyőn is jól kivehető trágár szavakkal ordítani kezedett a légióssal, aki - lám, milyen hasznos a nyelvtudás - visszaszólt valamit. Valamit, amitől Tököli Attila emberi mivoltából kivetkőzve a csapattárshoz rohant és tajtékozva löködni kezdte. Az esemény már önmagában sem nélkülöz minden pikantériát, ezzel azonban nem volt vége Tököli alakításainak, az inzultust követően ugyanis a csapatkapitányi karszalagot ledobva jelezte edzőjének, hogy nem kíván tovább a pályán maradni. Aki persze azt hiszi, hogy az edző felháborodottan és azonnal lehozta a klubját ország-világ előtt nevetségessé tevő játékost, az téved, Tököli - igaz, már nem csapatkapitányként - egészen a 88. percig a pályán maradhatott. Akkor aztán cserével levonult, egyben el is tűnt a pályáról, olyannyira, hogy a kupa átvételénél sem jelent meg, állítólag doppingvizsgálaton vett részt. (Halkan megjegyezzük, viselkedése láttán akár egy szélesebb körű vizsgálatot is indokoltnak látnánk, különös tekintettel a idegrendszeri diagnózisokra...) Mindezzel együtt Tököli Attila nagy lépést tett a sportszerűség irányába, hiszen néhány évvel ezelőtt - még a Paks játékosaként - egy idős szurkolót a pályáról kiszaladva tettleg bántalmazott, mert sérelmezte az idős ember által megfogalmazott kritikákat. A keddi eset - amikor egy atlétikus felépítésű fiatal sportoló volt az ütlegek célpontja - azért mégiscsak sokkal inkább zajlott az esélyegyenlőség jegyében, mintha mondjuk ismét egy nyolcvanéves ember pedagógiai utánképzését akarta volna a csatár a testi fenyítés eszközével elvégezni... Tököli egyébként hosszú pályafutása során nem csak adott, kapott is. Mégpedig a Fradi szurkolóitól, akik viselkedését és hozzáállását nehezmémyezve egy bajnoki mérkőzés után még a pályán - frissiben kell az ilyesmit lerendezni - ugyancsak nevelő célzattal néhány szelíd pofont kevertek le a csatárnak. De vissza a kupadöntőhöz! Az ellenfél, a Videoton sem akart lemaradni a duzzogás terén a kecskemétiektől, ráadásul a fehérváriak képviseletében még a csapatkapitánynál is fontosabb pozíciót betöltő személy, maga az edző, dr. Mezey György járt el. A mesteredző - akinek lejáró szerződését a Videoton a bajnoki cím dacára sem hosszabbította meg - rendkívüli módon sértve érezte magát, amiért az ő általa edzett csapatot az esélytelenebb ellenfél megverte. Megbántottságának hangot is adott, igaz röviden, de annál velősebben. A tőle értékelést kérő riporter kérdésére mindössze annyit mondott az ősz mester, hogy majd elolvassa a holnapi lapokban, hogy milyen volt valójában a mérkőzés... Hát ennyi. Ha úgy vesszük, a Magyar Kupa döntőjére kíváncsi ötezer néző jól szórakozott. Igaz, a futball régebben kissé más módon volt szórakoztató, de ne legyünk telhetetlenek... |