November 25-én volt 58 éve, hogy az Aranycsapat néven világhírűvé vált magyar labdarúgó válogatott az évszázad mérkőzésén 6:3 arányban legyőzte Londonban a világ legjobbjainak tartott angolokat. Az Aranycsapat elhunyt és még élő tagjai iránti tiszteletünk jeleként útjára indítunk egy sorozatot, melyben a legendás futballisták életének sokak által nem ismert részleteit tárjuk fel olvasóink előtt. Az első részben az egyik köztünk élő legenda, Grosics Gyula előtt tisztelgünk.

Grosics Gyula az aranycsapat egyik, ma is élő tagja.

Nyolcvanhatodik életévében jár, sok betegségtől elgyötörve, de felbecsülhetetlen értéket képezve még mindig köztünk van a "fekete párduc", ahogy a korabeli szaksajtó becézte.  Olimpiai bajnok, Európai Kupa döntőjének győztese, VB ezüstérmes.  86-szoros  válogatott, három világbajnokság magyar kapusa volt, háromszoros magyar bajnok, akit a szakma hatszor választott  az év világválogatottjának kapusává. 

Az elveszített berni VB döntő után utolérte a sztálinizmus haragja. Megvonták a játékjogát, tulajdonképpen házi őrizetbe kényszerítették, sejtelmesen megvádolták hazaárulással és kémkedéssel, olyan dolgokkal,  melyeket egy futballkapus "természetesen" naponta elkövet... Idegileg felőrölték az események. 

Ki tudja, miért éppen őt pécézték ki?  Talán mert ő volt a kapus? Mert a gólt ő mindig csak kapta és soha nem rúgta, vagy mert  nem tagadta klerikális neveltetését, istenfélő mivoltát? 

Börtönbe  nem került -  bár csak hajszálon múlt a dolog - mert a hatalom is bizonytalan volt további sorsát illetően. Végezetül egy bányászdelegáció sietett a segítségére, akik kérvényezték Rákositól, ugyan már, engedélyezze, hogy a talonban lévő Grosics Gyula Tatabányára igazolhasson, ezzel is erősítve a bányászszolidaritást. Így is történt. 

Grosics  öt évet húzott le becsülettel a bányászvárosban, pályafutását azonban az őt folyamatosan hívó Ferencvárosban akarta befejezni, ám a hatalom ezt már nem engedélyezte a népi demokrácia" rakoncátlan" gyermekének.

(2008-ban aztán mégis a Fradi labdarúgója lehetett, amikor a zöld-fehérek szimbolikus jelleggel tagsági könyvet állítottak ki Grosics Gyulának és a soraikba fogadták. Így egy gálamérkőzésen - ha csupán néhány másodperc erejéig is - mégiscsak beállhatott az Üllői úton zöld-fehér mezben a kapufák közé.)

Pályafutásának kényszerű befejezése után edző lett. Dolgozott Tatabányán, Salgótarjánban, a KSI-nél és Kuvaitban is. Ezután Tapolczai Kálmánnak a Volán vezérének invitálására tizenöt éven keresztül egészen nyugdíjaztatásáig a Volán SC elnökeként munkálkodott. Olyan közegben, amely őt maximálisan tisztelte, szerette és megbecsülte.
A rendszerváltás után az országos politikába is belekóstolt, 1990-1994-ig az MDF színeiben országgyűlési képviselő  volt. Személyi anyagát kikérve az állambiztonság levéltárából megrökönyödve tapasztalta, hogy még fél évtizeddel a rendszerváltás után is figyelték. Dorog, Tatabánya, a XI. kerület, valamint Budapest városa is díszpolgárának választotta. Elvi hajlíthatatlanságát bizonyítja, hogy Demszky Gábor kezéből nem volt hajlandó átvenni a kitüntetést.
Budán általános iskolát, Gyulán katolikus futball akadémiát, Tatabányán pedig nemrégiben stadiont neveztek el róla. Grosics Gyulának 2011-ben a Nemzet Sportolója kitüntető címet adományozták.

- Csányi Tamás-