|
|
|
|
| Tweet |
|
| |
|
|
|
November 25-én volt 58 éve, hogy az Aranycsapat néven világhírűvé vált magyar labdarúgó válogatott az évszázad mérkőzésén 6:3 arányban legyőzte Londonban a világ legjobbjainak tartott angolokat. Az Aranycsapat elhunyt és még élő tagjai iránti tiszteletünk jeleként útjára indítunk egy sorozatot, melyben a legendás futballisták életének sokak által nem ismert részleteit tárjuk fel olvasóink előtt. A tizedik részben Czibor Zoltánra emlékezünk.
Czibor Zoltán 1929-1997 Olimpiai bajnok, világbajnoki ezüstérmes, Európa Kupa aranyérmes, kétszeres magyar bajnok, gólkirány. A nemzeti tizenegyben negyvenhárom mérkőzésen tizenhét gól szerzője. Hatan voltak testvérek, ő maga Czibor III néven játszott a Komáromi MÁV csapatában. Tizenkilenc éves volt, amikor Győrött egy területi ifjúsági válogatott mérkőzésen megakadt rajta a szeme Mézes Sándornak, a jeles utánpótlás szakembernek. Czibor néhány hét múlva már a Ferencváros játékosa volt, vele állt össze a legendás Budai-Kocsis-Mészáros-Deák-Czibor csatársor, s a Fradi 11 pont előnnyel, 30 mérkőzésen 140 gólt szerezve nyerte meg a bajnokságot. Aztán elkövetkezett a magyar labdarúgás erőszakos kollektivizálása... Czibor gyűlölte a parancsuralmat, a Honvéd csapatát talán még inkább. A bajokat megelőzendő, gyorsan Csepelre, a munkásosztály csapatához igazolt, ahol nem merték bántani, így megúszta a Honvédot - egyelőre... Két év múlva aztán megkapta katonai behívóját. Az ÁVH-hoz fordult segítségért és a Bástyába (MTK) igazolt, ahol azonban egyetlen percet sem játszhatott, Farkas Mihály ugyanis egyszemélyi döntéssel a Honvéd csapatához igazolta, s a kör bezárult... Ha nem is könnyedén, azért beilleszkedett Puskásék közé, hiszen gyors, ördögien cselező, fantasztikusan improvizáló játékos, aki Kispesten a "Rongylábú" becenevet kapta. Minden tekintetben jólelkű, de kiszámíthatatlan ember volt, akivel és aki körül nap mint nap csuda dolgok történtek... A honvédség vezérkarának több gondja volt vele, mint az egész csapattal együttvéve. A legenda szerint egyszer egy belvárosi étterembe bevezetett egy belsped lovat, máskor - neki nem tetsző viselkedés miatt - tiszti egyenruhában kiürített egy egész vendéglőt. Bohém ember volt, akit pályán kívüli viselkedése miatt sokszor akartak a vezetők fegyelmezni, ám balszélsőként pótolhatatlannak bizonyult, s Puskás Öcsi is többször járt közben az érdekében, a nagyobb bajoktól így rendre megmenekült. Sebes Gusztáv szövetségi kapitánnyal sem ettek egymás tenyeréből, bár a kapitány mindig is elismerte a balszélső kvalitásait. Talán csak a VB döntő napján nem, akkor ugyanis a földkerekség legjobb balszélsőjét átkényszerítette a jobboldalra, s így sem jobb, sem balszélsőnk maradt. Ezért a döntésért az Aranycsapat a világbajnoki címmel fizetett... 1956 után Czibor nyugaton maradása borítékolható volt. Nem csoda, hiszen ő hasonlított a futballisták közül legkevésbé a szocialista embereszményre. Mikor pedig a magyar politikai vezetők próbálták rávenni a hazatérésre, ő csak annyit mondott: "Majd ha Bécsben is győz a kommunizmus, akkor hazajövök." Hát nem győzött... A Róma csapatához szerződött, ám egyéves eltiltásának hírére az olaszok elálltak a szerződtetésétől. Ekkor Kubala László sietett a segítségére, eltiltásuk idején pénzzel segítette őt és Kocsist, kifizette az adósságaikat, valamint közbenjárt értük, hogy igazolja le őket a Barcelona. Így is történt, s a katalánok nem is kötöttek rossz üzletet a két magyarral. Czibor azonban itt sem hazudtolta meg magát. Fantasztikusan játszott, nagy része volt abban, hogy a Barca 1959-ben hat év után bajnok lett, valamint kétszer megnyerte a Vásárvárosok Kupáját, ám a levegő itt is mindig forrt körülötte. Edzőjét, a nagy mágus hírében álló olasz Herrerát - tán nem is minden alap nélkül - azzal vádolta meg, hogy doppingot itat meccs előtt a csapattal. A taktikát a mérkőzések előtt írásban kérte tőle, mondván, hogy a Mester hazudós, és utólag mindent letagadhat... Nem csoda hát, hogy hároméves csodálatos szereplése után a spanyolok inkább a nyugalmat választották, és nem hosszabbítottak vele szerződést. Egy évre a városi riválishoz, az Espanol csapatához szerződött, majd pályafutása végén játékosedzőként dolgozott Svájcban. Magánélete is zaklatottra sikeredett, 1966-ban elvált feleségétől, s későbbi kapcsolatai is elég zűrzavarosak voltak. Családjától elhidegült, örök fájdalma maradt, hogy a fiából - miután annak lábát egy páternosztebeli baleset miatt hatéves korában amputálni kellett - nem lehetett focista. Czibor Barcelonában telepedett le, itt nyitotta meg Kék Duna nevű vendéglőjét, melyet az 1966-os válása miatt bekövetkezett anyagi viták után eladott. 1983-ban látogatott először Magyarországra, ahol a szurkolók minden képzeletet felülmúló szeretettel fogadták. A budapesti Rákóczi úton egy könyvesboltba meghirdetett dedikálásra 15 ezer ember gyűlt össze és fantasztikus ünneplésben részesítették a teljesen elérzékenyült egykori balszélsőt, akit aztán a Fradi székházban vérig sértett egy párttalentum. Czibor rendszerváltásig be sem tette többé a lábát Magyarországra, 1990 után viszont végleg hazatért, méghozzá Komáromba. Az általa szervezett gárda a legalacsonyabb osztályból egészen a második vonalig menetelt, mikor Czibor megbetegedett. Tisztában volt betegsége gyógyíthatatlan voltával, tudta, hogy hamarosan meg fog halni. - Isten nem tesz semmit véletlenül - állította, és még életében rendelkezett a sírhelyéről. "A sírom közel legyen a kerítéshez, mert ha néha ki akarok szaladni egy fröccsre, hát ne sokat kelljen gyalogolnom" - mondta fanyar humorral. 1997 szeptember elsején Győrött hunyt el. -Csányi Tamás-
|
|
|
|
|
|
