November 25-én volt 58 éve, hogy az Aranycsapat néven világhírűvé vált magyar labdarúgó válogatott az évszázad mérkőzésén 6:3 arányban legyőzte Londonban a világ legjobbjainak tartott angolokat. Az Aranycsapat elhunyt és még élő tagjai iránti tiszteletünk jeleként útjára indítunk egy sorozatot, melyben a legendás futballisták életének sokak által nem ismert részleteit tárjuk fel olvasóink előtt. A befejező részben Puskás Ferencre emlékezünk. 

Puskás (Purczeld) Ferenc (Öcsi, Sváb) 1927 -2006

Olimpiai bajnok, világbajnoki ezüstérmes, Európa Kupa-győztes, Világkupa-győztes, háromszoros BEK-győztes, ötszörös magyar és hatszoros spanyol bajnok, kétszeres spanyol kupagyőztes, világválogatott. Nyolcvanötszörös magyar és négyszeres spanyol válogatott.

A magyar nemzeti tizenegyben nyolcvannégy gólt szerzett, 349 magyar bajnoki mérkőzésén 358 gól, 179 spanyol bajnokiján pedig 159 gól fűződik a nevéhez, ezzel ő a XX. század harmadik legjobb góllövője.

Április elsején született, ám a tréfálkozások megelőzésére születésnapját mindig egy nappal később tartotta.

Igazi hungarikum.

Ha csak két mondatot írhatnánk róla, Orth Györgyöt és Grosics Gyulát idéznénk: "Egyetemi tanár lehetne a labdarúgás tudományának katedráján..." 

Mindenütt a világon ő a legismertebb magyar, többen ismerik, mint Szentgyörgyi Albertet, vagy Teller Edét.

Édesapja - aki a Kispest játékosa, majd később edzője - 1937-ben magyarosította nevét, innen származik a Sváb becenév.

Tizenöt évesen már a felnőtt csapatban játszott Kovács Miklós néven. 

Mivel 1949-től a kispesti csapatot a Honvédelmi Minisztérium felügyelte, a játékosok tiszti rendfokozatot kaptak, s Puskás őrnagy lett. Imádott játszani, de saját bevallása szerint is "rühellte" az erőnléti edzéseket. Ő a kondícióját játék közben szerezte meg.

A magánéletben egyszerű, egyenes, őszinte, szókimondó, fergeteges humorú ember volt. 

Rákosi kivételével - akivel tartózkodó volt - a korszak félelmetes politikai figuráit is rendre megfricskázta.  Ebben az időszakban a sport, s ezen belül a labdarúgás felügyelete Farkas Mihály honvédelmi minisztere hárult. Puskás az egyébként végtelenül hiú, korlátolt és primitív Farkast is az ujjai köré csavarta, aki pedig szemlátomást szeretett Öcsi társaságában sütkérezni. A legenda szerint egyszer fagylaltosnak nevezte a hófehér tábornoki egyenruhában pompázó hadurat, egy születésnapi vacsorán pedig étkészletet adományozott a zavartan habogó miniszternek, akire türelmetlenül rámordult: "Tegye csak el öreg, jól jöhet ez még magának..."

Puskás Ferenc kivételezett helyzetével soha nem élt vissza, azt mindig embertársai megsegítésére használta fel. Egyetlen eset volt, mikor már ő sem tudott segíteni, Szűcs Sándor  újpesti labdarúgó kivégzése alkalmával. (Szűcsnek csapdát állítottak neki a határon, disszidálás közben elfogták, s miután fegyvert találtak nála, mint rendőrtisztet, kivégezték.)

Az elveszített VB-döntő után már semmi sem volt úgy, mint azelőtt, szép lassan csökkentek az Aranycsapat tagjainak kiváltságai is.

Öcsit is bírálták időnként, ennek ellenére feltett szándéka volt a Honvéd dél-amerikai túrájáról hazatérni. Bécsben azonban értesült róla, hogy a politika az ő nyakába akarja varrni az egész illegális túrát, s katonaszökevényt akarnak kreálni belőle. Ekkor érlelődött meg benne a gondolat, hogy külföldön marad. Később családja is követte.

Österreicher Emilnek, a Reál Madrid menedzserének minden rábeszélőkészségére szüksége volt, hogy rávegye Bernabeu elnököt Puskás leszerződtetésére. Az elnök végül kötélnek állt, ezzel élete egyik legjobb döntését hozta, hiszen Puskás Madridban valósággal újjászületett, s még tíz esztendőn keresztül sikert sikerre halmozott.

Háromszor nyerték el a Bajnokcsapatok Európa Kupáját, Puskás pedig itt is példátlanul népszerű volt, nagyon megszerették a spanyolok. 39 éves koráig játszott, majd tíz országban ( Spanyolország, USA, Kanada, Görögország, Chile, Szaúd - Arábia, Egyiptom, Paraguay, Ausztrália, Magyarország) edzősködött. Edzőként kétszeres görög bajnok, ausztrál bajnok és kupagyőztes lett, 1971-ben pedig a Panathinaikosz gárdáját a BEK döntőjébe vezette.

1981-ben - 25 évnyi távollét után - hazalátogatott Magyarországra, ahol egy öregfiúk mérkőzésen, nyolcvanezer ünneplő szurkoló előtt pályára is lépett. Ettől fogva már minden évben itthon töltött bizonyos időt, majd a rendszerváltás után végleg hazatér. Szép gesztus volt labdarúgásunk vezetőitől, hogy négy mérkőzés erejéig betölthette a szövetségi kapitányi posztot is, méltó keretbe foglalva veretes pályafutását. 

Magas kitüntetésekben részesült,  Halhatatlanok Klubja 1991, NOB érdemérem 1997, a XX. század legjobb sportolója, Budapest díszpolgára 2001, Nemzet Sportolója 2004, Az elmúlt fél évszázad legjobb játékosa, Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje 2005. Előbb alezredessé, majd ezredessé léptették elő, majd hetvenötödik születésnapján róla nevezték el a Népstadiont. 

2000-ben Alzheimer kór támadta meg, állapotának gyors romlását a magas színvonalú orvosi ellátás sem volt képes lassítani, s 2006. november 17-én elhunyt.

Puskás Ferenc hagyatékát - családja kérésére - Felcsúton, a róla elnevezett Labdarúgó Akadémián őrzik.

-Csányi Tamás-