Évről évre indulatokat kavar a február 11-i megemlékezés, ez a nap ugyanis az évfordulója a Budáról indult kitörési kísérletnek, mely a világtörténelem egyik legkilátástalanabb hadműveleteként vonult be a történelembe.  1945 februárjában a körülzárt német és magyar csapatok megpróbáltak kitörni a sokszoros túlerőben lévő szovjetek gyűrűjéből. A kitörési kísérletből borzalmas vérfürdő lett, a szovjetek állati kegyetlenséggel gyilkolták halomra az ostromgyűrűt áttörni próbáló katonákat, a fogságba esett sebesülteknek sem kegyelmeztek.

Az áldozatokról - többségük parancsra cselekvő közkatona - való megemlékezés a mai napig vitákat gerjeszt, indulatokat szít, az emlékezés napját sokak neonáci eseménnyé próbálják degradálni, mások valóban azzá akarják tenni.

Hatvanhét év távlatából - indulatok helyett - egyetlen módon tekinthetünk a több tízezer áldozatot követelő gyászos napra.

Kegyelettel.

 Fővárosunk második világháborús tragédiájához kapcsolódik a Becsület Napja, melynek február 11-én van az évfordulója. A  német hadvezetés néhány várost, köztük Budapestet is "erődvárossá" nyilvánított. A körülzárt, katonailag megerősített főváros szinte teljes pusztulását hozta az ötvenegy napig tartó ostrom. 1945. február 11-én a Budai Vár területére tömörült maradék védősereg (körülbelül 20 000 katona) megpróbálta az ostromgyűrűből való kitörést, amely végül is csak mintegy 700 embernek sikerült, a többiek odavesztek. A Budapesten bekerített katonák tízezrei - bár tisztában voltak helyzetük reménytelen voltával - részben a kényszer hatására, részben pedig katonai esküjükre gondolva megpróbálkoztak a lehetetlennel, kitartottak hűséggel a végsőkig. Így maguk is áldozatokká váltak, akikre kegyelettel és tisztelettel emlékezünk a Becsület Napján.

-Csányi Tamás-

 A témáról bővebben olvashatnak ITT.