Ma 58 esztendeje, 1953 november 25-én játszották Londonban az évszázad mérkőzését, amelyen a magyar labdarúgó válogatott , ismertebb nevén az Aranycsapat 6:3 arányban győzte le az otthonában 90 éve veretlen angol válogatottat, a sportág feltalálóit és meghonosítóit. 

A találkozót egyébként az angolok javaslatára már az 1952-es Helsinkiben megrendezett Olimpián lekötötte egymással Sir Stanley Raus, az Angol Labdarúgó Szövetség akkori elnöke, illetve Sebes Gusztáv szövetségi kapitány, miként az " évszázad mérkőzése " elnevezést is az angolok ragasztották rá a találkozóra.

Az aranycsapat szó konkrét eredetére senki nem tud névadót találni. Egyszerűen a népnyelv ruházta Puskásékra ezt az örök időkre fennmaradó titulust, mivel Öcsiék megnyerték az 1952-es olimpiát. Fölényesen győztek az Olaszország ellen vívott Európa Kupa döntőjében, a világhírű angol válogatottat pedig fél év leforgása alatt kétszer is "porig alázták", összesítésben kilenc gólos különbséggel, s ezek után az 1954-es VB legfőbb esélyesének számítottak.

No de térjünk vissza a Londonban lejátszott mérkőzésre. A magyar futball rajongói lelkesen üdvözölték a találkozót. Nem így Rákosi Mátyás kommunista pártfőtitkár. Mint azt Sebes Gusztáv Örömök és csalódások című életrajzi regényéből tudjuk, népünk bölcs vezére dühösen nekiszegezte a kérdést: "Aztán Sebes elvtárs, mivel tudja garantálni a győzelmet Anglia ellenében? Gondolt Ön arra, hogy egy esetleges vereség  az imperialista ország válogatottja ellen milliókban kelthet kételyeket a szocializmus magasabbrendűségétl illetően? " 

A Grosics (Gellér) -  Buzánszky, Lóránt, Lantos -  Bozsik, Zakariás - Budai, Kocsis, Hidegkúti, Puskás, Czibor összetételű csapatunk azonban  a szocializmus eszméivel felvértezve 4:1 arányú félidei vezetés után 6:3 arányban győzte le az " angol oroszlánt! Hidegkúti háromszor, Puskás kétszer, Bozsik pedig egyszer volt eredményes. Sikerült tehát lesújtani a "népelnyomó, kizsákmányoló burzsoá" csapatra, és ez már Rákosinak is meghozta a futballöntudatát.

A visszavágó mérkőzést már lelkesen üdvözölte, mintha csak tudta volna, hogy a londoni három gólos különbséget 1954 május 23-án éppen megduplázza Sebes Gusztáv együttese, és 7:1 arányban győzi le a világ egyik legjobb csapatát. Azért a "csak" az egyik legjobb  meghatározás, mert a világfutball képzeletbeli dobogójának legfelső fokán már egy ideje minden kétséget kizárólag  Magyarország válogatottja állt.  Billy Wright, az angolok csapatkapitánya - aki mindkét mérkőzés szenvedő részese volt - így nyilatkozott :

"Nem hittem volna, hogy így is lehet futballozni, ahogy ezt a magyarok ellenünk kétszer is tették."

Ez a csodálatos együttes azonban két hónap múlva elkövetett egy megbocsáthatatlan bűnt .
"Csak" ezüstérmes lett berni a Vb-n, ahol a döntőben kétgólos vezetés után 3:2 arányban kikapott Németországtól. Ez az eredmény aztán csapatunk szinte valamennyi tagjának az életét,  továbbá az egész labdarúgásunk helyzetét alapjaiban változtatja meg.

(Az Aranycsapat tagjainak későbbi sorsára hamarosan visszatérünk.)

-Csányi Tamás-