Ötven évvel ezelőtt, 1961 augusztusában szögesdróttal választották el Berlin nyugati és keleti felét. Ennek a szögesdrótnak a helyén épült fel az a fal, mely később a hidegháború éveiben Európa megosztottságának és a vörös diktatúra érzéketlen brutalitásának szimbólumává vált. Minket, magyarokat különösen érzékenyen érint, ha kettészakított országrészeket, városokat, szétforgácsolt nemzetrészeket, politikai döntések nyomán széthullott családokat látunk, hiszen mindezen tragédiák minket, a mi nemzetünket és országunkat sújtották és sújtkák mai is a leginkább. A történelem fanyar grimasza, hogy a berlini fal lebontásában és a német nemzet egységesítésében mi, a Trianonban szétdarabolt, halálra ítélt és igazságot azóta sem kapott nemzet játszottuk az egyik jelentős szerepet.

A fal leomlása számunkra is öröm, aktív közreműködőként különösen az, mégis elgondolkodtató, hogy míg a két világháború fő bűnösének és okozójának tartott német nép is visszakapta mindazt - szabadságát, nemzeti és területi egységét - ami az övé, addig mi -  akik csak kényszerű csatlósai voltunk a bukott eszméknek és küzdelmeknek - a mai napig a teljes önfeladás állapotában létezünk...

Mindezzel együtt fontos jelkép számunkra a fal, egyértelmű üzenet, mely arról szól, hogy ami összetartozik, azt hosszabb távon nem lehet elválasztani, még betonfallal, vagy egyéb erőszakkal sem...

A berlini fal fél évszázadáról laptársunk, a Ráckevei Hírhatár Online készített múltidéző összeállítást, melyet IDE KATTINTVA olvashatnak.