|
|
Tweet |
|
|
|
A történelem nem csupán a múlt könyvekből olvasható leírása, ráadásul a történelemkönyveket mindig az éppen nyeregben lévő győztesek írják, aktualizálják. Hogy ki válik történelmi jelentőségű figurává, s ezen belül kiből lesz pozitív történelmi szereplő, azt szintén az aktuális hatalom, vagy annak tudatformáló, agymosó médiája határozza meg. A dolgok azonban hosszú távon mindig a helyükre kerülnek, a szükséges szelekciót az idő biztosan elvégzi. De mi a helyzet azokkal a közismert, ma is élő emberekkel, akikről ma is, most is tudni lehet, hogy gyermekeink tankönyveinek szereplői lesznek? Esetükben gyakori jelenség, hogy tevékenységük, személyiségük reális megítélését az őket felemelő vagy porba sújtó média koncepciózus egyoldalúsága teszi lehetetlenné. Portrésorozatunkban arra vállalkozunk, hogy közismert személyek életrajzának olyan oldalára próbálunk rávilágítani, melyről a közvélemény nem, vagy keveset tud. A legidősebbek, a kilencvenen felüliek után a második fejezetben a nyolcvanasokról, köztük ma elsőként dr. Torgyán Józsefről olvashatnak. November 16-án tölti be életének nyolcvanadik esztendejét dr. Torgyán József, foglalkozásait tekintve hegedűművész, ügyvéd, politikus, pártelnök, a Ferencváros volt elnöke, földművelési miniszter, műsorvezető, médiasztár.
A rendszerváltás egyik legkártékonyabb politikusa volt.
Nála kevesen tettek többet azért, hogy milliókkal gyűlöltessék meg a nemzeti, keresztény, konzervatív politizálást. Oroszlánrésze volt abban, hogy négy évvel a rendszerváltás után a magyar választók kétharmados arányban adták a hatalmat az MSZP-SZDSZ koalíciónak.
Politikusi ámokfutásának eredménye még a több mint száz éves múltra visszatekintő FKGP pozdorjává zúzása, valamint örök időkre való kiiktatása a magyar politikai palettáról. Ha egy mondatban akarnánk összefoglalni Torgyán politikusi pályafutását ezt írhatnánk:
Mária országától az ATV "Buzera" című műsoráig...
Politikai életünkben évszázadokra visszatekintve sem találunk még egy hozzá hasonló fenomént. Aki a Naphoz hasonlította magát, aki olyan tehetséges, nincs senki, aki oly hihetetlen memóriával, munkabíró képességgel, tárgyi tudással, vitakészséggel, önzetlenséggel, bátorsággal, lovagiassággal, lángoló hazaszeretettel, keresztény hittel rendelkezik mint ő.
Ezen dolgokat el kell hinnünk, hiszen maga az érintett mondta magáról. Igaz azonban, hogy annyi gyanús, tisztázatlan dolog sem merült fel soha senkivel szemben, mint ővele kapcsolatban. Életrajzát kiválóan megtanulta, miként Pelikán gátőr a Tanú című filmben.
Ha megakadna benne, már mi is folytatni tudnánk:
"Anyai ágon görögkeleti papi dinasztiából származom, tehetségemre jellemző, hogy egyszerre végeztem a középiskolát, a jogi egyetemet, valamint a Zeneakadémia hegedű tanszakát. "
Torgyán Józsefnek három testvére volt. Nővére 16 esztendős korában elhunyt, húga Németországban zenetanár. Öccse, Sándor orvos, aki a kommunizmus elleni harcban odáig merészkedett, hogy hogy párttitkárként épült be az állampártba, természetesen bomlasztó szándékkal... Torgyán az 1956-os forradalomból is vastagon kivette a részét, hiszen a szabadságharc kitörése után nem sokkal Felsőpeténybe indult, hogy kiszabadítsa a házi őrizetben raboskodó Mindszenty József bíborost, fájdalom, hogy ebben Pallavicini őrgróf már megelőzte, ki is végezték érte a megtorlások idején...
A forradalom után zavaros történet következik valamiféle elmegyógyintézetben való bújkálásról, nem sokkal később azonban már Tutsek vérbíró inasaként találkozhatunk hősünkkel. Túlórázna, hogy a forradalmárok elítélése gyorsabban, gördülékenyebben mehessen végbe...
A kádári évtizedekben sztárügyvédként - természetesen illegális - harcot folytatott a fennálló rendszer ellen. Ezen cselekmények valódiságát rendszerint halottak állításaival igazolja, gyakorta hivatkozik a valóban kiváló Arany Bálintra, akinek özvegye még csak nem is hallott Torgyánról.
1988 augusztusában Pártay Tivadar balatonszemesi házában 11 régi kisgazda képviselő megújítja az FKGP-t.
Torgyán 1989 márciusában jelentkezett Pártaynál szolgálatra.
Elmondta, hogy gazdag, jól menő ügyvéd, akinek az életéből már csak a politikai babérok hiányoznak.
Pártay kezdetben örült a jövevénynek. Torgyán részt vett a kerekasztal tárgyalásokon, s második nekirugaszkodásra a párt főügyésze lett. Aztán rázendít:
"Szovjet lánctalpak szaggatják szent hazánk testét. Hazaáruló, aki nem követeli az azonnali távozásukat. Amíg a kommunistákkal le nem számolunk, addig nem lesz jólét hazánkban. Ha hatalomra jutunk, bíroság elé állítjuk valamennyit, vagyonukat szétosztjuka szegények között. Tejel-mézzel folyó Kánaánt csinálunk országunkból!"
Egy kis ízelítő Torgyán klasszikus retorikájából:
1990 tavaszán a Független Kisgazda Földmunkás és Polgári Párt végül a szavazatok 11,7 százalékát szerezte meg csupán, 44 képviselővel került az Országgyűlésbe. Torgyán az MDF-KDNP-FKGP koalícióban miniszteri tárcára ácsingózott, ám Antall József ettől kategorikusan elzárkózott. Kezdetekben Torgyán József szeme fénye volt a koalíció, az ígért reprivatizációt azonban saját frakciójával szavaztatta le.
1990 októberében a taxisblokád alkalmával már szembefordult szeme fényével, a kormánnyal, és a fennálló törvényes hatalmat megpuccsolni igyekvő útonállók mellé állt.
Elsőként szimatolta meg, a koalíció és annak pártjainak bukását. Mondavacsinált okokkal kilépett a koalícióból, ami a közvélemény hangulatát tekintve egyet jelentett az MSZP-SZDSZ csapatnak két év utáni, már 1992-ben történő hatalomra kerülésével. Antall esze azonban a helyén volt, megállapodott 33 kisgazda képviselővel egyénileg, hogy ők továbbra is a kormányt támogatják. Így nem kellett új választást kiírni, Torgyánt pedig egy olyan borítékkal fizette ki, melynek tartalma szerint az Szatmári Lajos fedőnéven az állambiztonság besúgója volt.
Miután a rózsadombi kisgazda a pártelnöki tisztséget is megszerezte, ellenzékből két éven keresztül korábbi szeme fényét, a kormányt pocskondiázta egyvégtében. Ennek lett is némi eredménye, hiszen az FKGP végül is 1994-ben ismét parlamenti párt lett, 7,8 százalékot elérve 26 képviselőt - köztük Cseh Máriát, dr Torgyán feleségét - küldött a 72%-os MSZP-SZDSZ túlsúlyú Parlamentbe.
Az ellenzék számára - amely a társadalomban a 28 %-os parlamenti súlyánál lényegesen nagyobb erőt képviselt - az volt a tanulság, hogy 1998-ban nem szétaprózva, hanem egységbe szerveződve lehet esélye a kormánnyal szemben.
Ellenzéki szempontból a négyéves ciklus ezen egység formába öntésének kísérletével telt. Az MSZP-SZDSZ koalíció kormányzásának utolsó évében hibát hibára halmozott, ez, valamint a heti rendszerességgel felbukkanó korrupciós ügyek megteremtették az időközben összeált Polgári Szövetségnek a lehetőséget a kormányváltásra.
Az első forduló során a jobboldali pártok mintegy 10 százalékkal több szavazatot könyvelhettek el, mint rivlisaik, s ebből az FKGP is jócskán kivette a részét közel 14 százalék megszerzésével. Nyilvánvaló volt, hogy amennyiben ezen szavazatok a második fordulóban egy helyre, a legesélyesebb jobboldali jelöltre mennek, fölényesen nyer a jobboldal.
A második fordulót megelőző két hétben a kisgazda vezér hallgatott, esetleg potenciális győztesekről beszélt valamennyi harmadik helyen álló kisgazda kéviselő esetében. A kisgazda társadalom azonban kikényszerítette saját képviselőinek a visszalépését, s ez a polgári erők győzelmét jelentette. Így alakulhatott meg a FIDESZ-FKGP-MDF-Kereszténydemokrata Szövetség (nem tévesztendő összea KDNP-vel) koalíciós kormány, melyben Torgyán földművelődésügyi miniszter lett.
Aztán elkezdődött a végjáték a majd 100 esztendős múltra visszatekintő FKGP életében, s a történések inkább kívánkoznak egy kalandregénybe, mint egy párt kronológiájába.
Dr. Torgyán József kétéves minisztersége önmagában is megérdemelne egy könyvet.
Elképesztő emberek jelentek meg a frakcióban, a botrányok az egek kárpitját szaggatták, szinte minden hétre jutott belőlük.
(A teljesség igénye nélkül: Hingyi Beatrix a légügyi dinasztia sarja, a Ferencváros működtetése állami pénzekből, a chilei cseresznye importálása, Szabadi Béla panamái, Székely György dokumentumai, Torgyán fiának magnófelvétele, stb.)
Közben a pártban is dúlt a bozótharc, kizárás kizárást, bolsevik összeesküvés bolsevik összeesküvést, gyűlés gyűlést követett, melyeken nyolcvan esztendős öregurak zászlórúddal ütlegelték egymást...
2001 első napjaiban aztán eljött az úgynevezett D-nap, amely pontot tett a tengeri kígyóvá növekedett méltatlan cirkusz végére.
Állítólag Stumpf István kancelláriaminiszter volt a forgatókönyv kidolgozója, melynek értelmében került sor dr Torgyán József teljes trónfosztására, miniszterségéből való leváltására, valamint párton belüli ellehetetlenítésére.
Torgyán még néhányat munkásőrözött, bolsevikozott, aztán ment sebes léptekkel, talán örült is, hogy ép bőrrel mehetett...
A Kisgazda Párt 100 éves története lassan véget ért, 2002-ben 0,75 százalékot sikerült elérni, így elestek az állami támogatástól, melyet az egy százalékot elért pártok kapnak. Még a székház, valamint néhány ingatlan eladásra kerül sor, s a párt eltűnt a süllyesztőben.
Torgyán visszavonult Tállya utcai villájába, azóta ügyvédi tevékenységet folytat. Néha feltűnik az általa korábban nemzetvesztőnek minősített médiákban, különösen ha Orbán Viktornak kell kiosztani néhány sallert, szemlátomást jól érzi magát övéi között.
Csak remélhetjük, hogy egyszer még életünkben megtudhatjuk, ki volt valójában, honnan, milyen szándékkal jött, ki küldte ezt a furcsa, unikumszámba menő embert, aki baloldalellenes retorikában legyőzhetetlen volt, ám minden cselekedete a nemzeti oldal ellenében történt...
-Csányi Tamás-
|
|
|
|