A történelem nem csupán a múlt könyvekből olvasható leírása, ráadásul a történelemkönyveket mindig az éppen nyeregben lévő győztesek írják, aktualizálják. Hogy ki válik történelmi jelentőségű figurává, s ezen belül kiből lesz pozitív történelmi szereplő, azt szintén az aktuális hatalom, vagy annak tudatformáló, agymosó médiája határozza meg. A dolgok azonban hosszú távon mindig a helyükre kerülnek, a szükséges szelekciót az idő biztosan elvégzi. De mi a helyzet azokkal a közismert, ma is élő emberekkel, akikről ma is, most is tudni lehet, hogy gyermekeink tankönyveinek szereplői lesznek? Esetükben gyakori jelenség, hogy tevékenységük, személyiségük reális megítélését az őket felemelő vagy porba sújtó média koncepciózus egyoldalúsága teszi lehetetlenné. Portrésorozatunkban arra vállalkozunk, hogy közismert személyek életrajzának olyan oldalára próbálunk rávilágítani, melyről a közvélemény nem, vagy keveset tud. A legidősebbek, a kilencvenen felüliek után a második fejezetben a nyolcvanasokról, köztük ma Horn Gyuláról olvashatnak.

Horn Gyula műszerész, közgazdász, pénzügyminisztériumi előadó, külügyminisztériumi attasé, az MSZMP külügyi osztályának vezetője, követségi tanácsos, külügyi államtitkár, külügyminiszter, az MSZP elnöke, miniszterelnök 1932 július 5-én született Budapesten. Szülei munkásemberek voltak.  Édesapját 1944-ben a Gestapo letartóztatta,  családja soha nem látta viszont. A Horn fiúk heten voltak testvérek, közülük a legidősebb, Horn Géza filmrendező tragikus véget ért, mindössze 31 éves volt, mikor 1956-ban meghalt.

Családja szerint a felkelők csonkították meg és akasztották fel a Népligetben, ám ezt a verziót a Fehér könyv nem támasztja alá. Mások esküsznek rá, hogy egy szovjet teherautó gázolta halálra. Horn Géza lánya egyébként a közismert MSZP-s képviselő, Havas Szófia. Egy másik Horn fiút, Tibort  elsősorban az MTK szurkolók ismerhették, hiszen hosszú időn át intézte a kék-fehér labdarúgók ügyes bajos dolgait. Horn Gyula 1956-ban nősült, házasságából egy leány és egy fiú gyermeke született. Karrierje igazi pártkarrier.

A négy elemi elvégzése után dolgozni kényszerült, majd a jó képességű fiú szakérettségit tett. Ezután ösztöndíjjal a Szovjetunióban tanult, ahol közgazdász diplomát szerzett, majd az állami apparátusban dolgozott. 1956. október 28-án a III. kerületi hadkiegészítő parancsnokságra rendelték, ahol fegyvert és nemzetőr igazolványt kapott, majd járőrszolgálatra vezénylelték.

A forradalom eltiprása után azonnal jelentkezett a karhatalomba, szerepe a megtorlásokban elég egyértelműnek látszik. A Hunyadi-zászlóaljat, ahová ő is tartozott, a  megtorlás zászlóshajójaként tartotta számon Germuska Pál történész. A megtorló gépezetben való aktív részvételét erősíti Ribánszky Róbertnek, Kádár János volt személyi titkárának a visszaemlékezése, valamint az a tény, hogy 1957 tavaszán Munkás Paraszt Hatalomért Emlékérmet kapott, mely kitüntetésben a megtorlásban jeleskedők részesültek.

Horn egyébként egész életében ellenforradalomnak tartotta a magyar nép egyik legszentebb szabadságharcát. Erről tanúskodnak  különféle nyilatkozatai, az elvárt nyilatkozatokból való kiszólásai. Ilyen alkalmakkor rendszerint védelmébe veszi a forradalmat leverő karhatalmi erőket, szörnyű tetteiket hárítja, bagatellizálja, őrző-védőknek tünteti fel a pufajkásokat, s gyakorta ejt el mondatokat börtönből szabadult bűnözőkről. Védelmezi a Rákosi rendszert szociális intézkedései miatt, máskor azt állítja, a felkelők nem is akarták elsöpörni a sztálinizmust.

Aztán jöttek a konszolidáció évei, és Horn Gyula is felfüggesztette az osztályharcot. Már  nem dobtáras fegyverrel dolgozott, hanem Erika  írógéppel és golyóstollal. Feladatokat kapott a szófiai és a belgrádi nagykövetségen, igazi politikusi pályája azonban 1985-ben kezdődik.

Először osztályvezető a Külügyminisztériumban, majd PB-tag, végül 1989-től külügyminiszter.

Nyugati elismertséget azonban egy 1989-ben előadott színdarab jelentett számára, mikor is Sopronpusztánál  Alois Mock osztrák külügyminiszterrel átvágták az erre a protokolláris célra meghagyott szögesdrót egy darabkáját. Ettől fogva Horn lett a nagy határnyitogató,  holott az ilyen jellegű döntések, utasítások Moszkvából érkeztek, s így volt ez a jeles alkalomkor is... 

Később Kádár elkötelezett hívéből váratlanul reformer lett, aki a kétpólusú világrend felbomlását nem 1985-től, a két nagyhatalom Máltán megkötött paktumától, hanem az MSZMP reformerőinek törekvéséből eredezteti... 1990-ben  az MSZP színeiben országgyűlési képviselő, nem sokkal később pedig  a párt az elnöke.

A szétesett utódpárt élén aztán csodát művelt!

Nagyszerű érzékkel szólította meg a rendszerváltás veszteseit, a kárvallottakat, a csodavárás utáni csalódott tömegeket. Milliókkal hitette el, hogy ő épp olyan, mint a lakótelepek népe , őt is ugyanazon problémák gyötrik, kínozzák, mint a frissiben elbocsájtott vájárt, olvasztárt, szövőnőt. A Horn-kultusz felépülését akarata ellenére persze, de remekül segítette Antall József miniszterelnök, a rendkívül népszerűtlen kormány feje is.  Hetente mondta el, hogy a következő választás közte és Horn Gyula közt fog majd eldőlni. Ezáltal minden hónapban két-három százalékot növekedett a szocialisták népszerűsége.

Így aztán a volt karhatalmista 1994-ben demokratikus választáson, az SZDSZ-szel karöltve, a parlamenti helyek több mint kétharmadát megszerezve alakíthatott kormányt!  Úgy tűnt ekkor,hogy  a balliberális koalíció akár 15-20 évre is kibérelheti az ország kormányzását. Az ellenzék kicsiny volt és széttagolt, mindennemű médiatámogatás nélkül, Füzessy Tiborral, Szabó Ivánnal, Giczy Györggyel, Torgyán Józseffel karöltve vajon milyen lehetőség kínálkozott a bevehetetlennek tűnő erődítmény falainak lebontására?

Ám amit nem tudott elvégezni a jobboldal, azt elvégezték Hornék maguk. Botrányról botrányra bukdácsoló kormányzásuk történetét talán majd egyszer  iskolákban fogják tanítani, elrettentő példaként.

Ez volt az az időszak, amikor egy bizonyos Gyurcsány Ferenc nevezetű KISZ-titkár 5 millió forintot fizetett a birtokába jutott, három milliárd forintot érő mosonmagyaróvári timföldgyárért...

A teljesség igénye nélkül a Horn-féle kormányzás főbb állomásai: Tocsik Márta és társainak botránya, Bokros-csomag, a nyugdíjasok korlátlan reptetése a MALÉV járatain, vízlépcső építésének felvetése, Pongrácz Gergely bántalmazása és megbilincselése Kuncze rendőrei által, vagy a politikai szálakat valószínűsítő Fenyő-gyilkosság.

Mindezek miatt az ellenzéknek gyakorlatilag az ölébe hullott a hatalom, szinte semmit sem kellett tennie érte. A Közgazdasági Egyetemen lezajlott Orbán - Horn miniszterelnöki vitán  Gyula összefoglalta a lényeget: "Ez a négy év ami most elmúlt, ez még soha nem volt"  Proletár-ízű bemondásain még a baloldali nézők is csak mosolyogtak, már ott és akkor érződött, hogy a múlt beszélget a jövővel. A miniszterelnöki pozíció elveszítését  Horn Gyula  soha  nem tudta kiheverni. Nem találta többé a helyét a politikai életben, volt frakcióvezető -helyettes, európai parlamenti képviselő jelölt, ajánlgatta magát köztársasági elnöknek, ám már nem vették komolyan. Leírták.

2007-ben 75. születésnapján Gyurcsány Ferenc miniszterelnök,  felterjesztette a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje polgári tagozatának adományozására. Sólyom László köztársasági elnök azonban a köztársaság szellemiségéhez méltatlannak ítélte a volt pufajkás kitüntetését, s megtagadja a felterjesztés jóváhagyását.Horn 75. születésnapján azért övéi fényes ünnepséget szerveztek a pufajkás tiszteletére, ahol a már betegséggel küzdő egykori miniszterelnök szereplése több mint kellemetlen volt számukra. Íme egy videó az ünnepségről: 

Horn 2007 őszén kórházba került, azóta sem jelent meg a nyilvánosság előtt. Ma is az Országos Egészségügyi Központban ápolják.

-Csányi Tamás-