A történelem nem csupán a múlt könyvekből olvasható leírása, ráadásul a történelemkönyveket mindig az éppen nyeregben lévő győztesek írják, aktualizálják. Hogy ki válik történelmi jelentőségű figurává, s ezen belül kiből lesz pozitív történelmi szereplő, azt szintén az aktuális hatalom, vagy annak tudatformáló, agymosó médiája határozza meg. A dolgok azonban hosszú távon mindig a helyükre kerülnek, a szükséges szelekciót az idő biztosan elvégzi. De mi a helyzet azokkal a közismert, ma is élő emberekkel, akikről ma is, most is tudni lehet, hogy gyermekeink tankönyveinek szereplői lesznek? Esetükben gyakori jelenség, hogy tevékenységük, személyiségük reális megítélését az őket felemelő vagy porba sújtó média koncepciózus egyoldalúsága teszi lehetetlenné. Portrésorozatunkban arra vállalkozunk, hogy közismert személyek életrajzának olyan oldalára próbálunk rávilágítani, melyről a közvélemény nem, vagy keveset tud. A kilencvenesek és a nyolcvanasok után a harmadik fejezetben a hetvenesekről, köztük ma Medgyessy Péterről olvashatnak.

1942. október 19-én született Medgyessy Péter közgazdász, politikus, miniszter, üzletember, aki 2002 májusa és 2004 szeptembere között hazánk miniszterelnöke volt.

Édesapja, Medgyessy Béla minisztériumi osztályvezető, évtizedeken keresztül minden vasárnap délelőtt megjelent a  Mátyás  templomban.

Medgyessy a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen 1966-ban szerzett közgazdász diplomát. Kiválóan beszél franciául, erdélyi származásúként románul (ennek nagy hasznát vette, mikor miniszterelnökként Magyarország elcsatolásának évfordulóján mulatozott a Kempinski Szállóban román kollégájával), orosz és angol nyelven sem adnák el.

Első munkahelye a Pénzügyminisztérium volt, ahol tizenhat éven keresztül, egészen 1982-ig dolgozott. Közben másodállásra is szert tett a pénzügyminisztériumi munka mellett, hiszen 1977-től egészen 1982-ig  D-209-es SZT tisztként főhadnagyi rendfokozatban jelentgetett munkatársairól. Ügynöki munkáját a róla szóló értékelések szerint nagy kedvvel és odaadással, rendkívül precízen és eredményesen végezte.

A  lelkes besúgói munka meghozta eredményét, hiszen Medgyessy karrierje meredeken megindul felfelé. 1982-1986-ig pénzügyminiszter- helyettes, 1986-1987-ig pénzügyminiszter, 1987-1989-ig MSZMP KB tag, sikeresen működik közre elvtársai rendszereket átívelő átmentéseiben. A rendszerváltás után nem lépett be az MSZP-be, hanem az üzleti szférában tevékenykedett, majd a 2002-es országgyűlési választásokon ő lett az MSZP miniszterelnök-jelöltje, Orbán Viktor kihívója és későbbi legyőzője.

A történet, hogy hogyan lett miniszterelnök-jelölt, érdekes és tanulságos. Jókor volt jó helyen. A posztot eredetileg a nagy megújuló,  Kovács László korábbi külügyminiszter és akkori pártelnök szemelte ki magának, ám zavarólag jött közbe  az Angliából hazatérő Németh Miklós személye. A volt miniszterelnök, aki egyébként 1989-ben és 1990-ben tevőlegesen vette ki a  részét a rendszerváltás zsákutcába futtatásából, elszabotálásából, a sikeresen végrehajtott elvtársi átmentésekből (elég csak a spontán privatizációt említeni vele kapcsolatban), közel tíz évig Angliában élt „emigrációban”, majd mint egy népmesei hős, megtért övéihez, s természetesen újabb miniszterelnökség alatt nem adta volna...

Mivel sokáig távol volt, személyét egy nehezen magyarázható mítosz lengte körül, nem csak a baloldali, hanem egyes jobboldali szavazók körében is. Németh Miklós azonban - nem hiába, régen volt már gyakorlati politikus -  elkövetett egy óriási hibát.

Idejekorán világgá kürtölte, hogy az MSZP vezetését szanálni fogja.  Ez persze sok ember érdekét sértette, ezért a párt vezérkara visszavonta Kovács Lászlót és felépítette Németh Miklós ellen a párton kívüli Medgyessy Pétert. Németh Miklós megsértődött a személye iránt mutatkozó nem kellő lelkesedés miatt és lelépett a színről, Medgyessy számára pedig megnyílt az út a miniszterelnöki karrier felé.

A szerep természetesen tetszett neki, így felállította kampánycsapatát, amelynek élén Gyurcsány Ferenc állt, mögötte pedig az Apró-klán.

A rendszerváltás óta soha nem tapasztalt piszkos kampányba kezdtek a vesztésre álló szocialisták a dermedt FIDESZ ellenében. Valósággal hiszterizálták a közvéleményt, ám a Medgyessy által kilátásba helyezett 50 %-os béremelési ígéretek, s a nyugdíjasoknak ajánlott Júdás-pénz  ellenére úgy nézett ki, hogy a nemzeti oldal tovább tudja folytatni 1998-ban megkezdett kormányzását.

Az utolsó nap, annak is a második felének 1949-es választást idéző csalásai, (láncszavazás, szavazók buszokkal, autókkal való fuvarozása, választási névjegyzékek szavazókörből való kijuttatása) végül is Medgyessy Pétert segítette hatalomra, Ő pedig rögtön munkához látott. Szavatartó emberként nekilátott a teljesíthetetlen választási ígéretek megvalósításához, amely döntő lépése volt gazdaságunk mély szakadékba zuhanásának...

Párttársai, ellenfelei, a  Kovács-hívők elérkezettnek látták az időt, hogy leszámoljanak vele. A Magyar Nemzet című napilap birtokába juttatták Medgyessy SZT-tiszti múltjáról szóló cáfolhatatlan dokumentumokat. A miniszterelnök nimbusza azonban elsősorban a béremelések hatására a  jónép előtt  kikezdhetetlen volt egy ideig. Ez érthető is, hiszen a politika története nem sok olyan esetet tartalmaz, amikor a megalakult kormány nem megszorításokkal, hanem jelentős osztogatásokkal kezdi a ciklust. Ez lett Medgyessy veszte is. Többet adni  képtelen volt, a Mikulás bácsi pedig elkezdte visszaszedni az ajándékait, infláció formájában...

A közhangulat szép lassan Medgyessy ellen fordult, ő pedig megzavarodott ettől, s csuda dolgokat mondott és művelt. Sopronban például az őt kifütyülő mintegy harminc embernek a lefelé fordított hüvelykujját mutatta. Beszédein, elszólásain könnyesre nevette magát a hallgatóság. Aranyköpéseit 196 illusztrált képpel, könyv formájában jelentették meg. Kedvcsinálóként idézzük néhányat, a teljesség igénye nélkül:

„Értékpárti, becsületpárti és szegénységpárti vagyok.”

„Útelágazhoz, útelágadozáshoz értünk.”

„Júliusban bejelentettem, hogy nem kívánok tovább működni.”

„A katolikus egyházhoz fűződő viszonyunkat is felül fogjuk vizsgálni, hiszen Erdő Péter bíboros új szeleket hordoz magában...”

Egy kis ízelítő:

2004 tavaszán az európai parlamenti választáson az MSZP nagy arányú vereséget szenvedett a Fidesztől, ez adta meg a kegyelemdöfést Medgyessy Péternek. A párt agytrösztje úgy vélte, Medgyessyvel már nyerhetnek a szocialisták Orbán Viktor ellen. Az SZDSZ-szel karöltve, Gyurcsány Ferenc vezetésével végül is megtörtént a puccs. Medgyessy Péter szemmel láthatóan megrökönyödött, nehezen viselte hatalmának  elveszítését.

Csapkodott, vagdalkozott egy kicsit, SZDSZ -es korrupciós ügyeket emlegetett, majd belátta, jobb lesz csendben maradni.

Miután elült a csatazaj, az új miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc utazó nagykövetnek nevezte ki megbuktatott elődjét, Medgyessy pedig élt is a lehetőséggel. Negyvennégy országot utazott be a maga szórakoztatására az adófizetők pénzén.

„A kígyó azonban nem felejti farka harapását”, s Gyurcsány Ferenc kínos miniszterelnöki vesszőfutása idején természetesen Medgyessy Péter is végighaknizta a létező összes televízióállomást és leszedte a keresztvizet ”Brutusról„.  Sokak számára most először volt szimpatikus, Gyurcsány Ferenc kellett ehhez...

-Csányi Tamás-