Zalaegerszeg földrajzi fekvése, megközelíthetősége

  

Zalaegerszeg koordinátái: é.sz. 46.84538°, k.h.16.84721°

 

Zalaegerszeg 60.000 lakosú megyei jogú város, Zala megye székhelye, a Nyugat-Dunántúlon, a Zalai dombság szívében, a Zala folyó két partján helyezkedik el. Földrajzi fekvésének különlegessége, hogy megközelítőleg azonos távolságra (40-60 km) fekszik az osztrák, a szlovén, a horvát határtól, valamint a Balatontól. Budapesttől közúton az M7-es autópályán majd a 170-es kilométerszelvénynél lehajtva a 76-os főközlekedési úton közelíthető meg, távolsága a fővárostól 220 km. A 76-os út az M7-es autópályán kívül Körmend irányában a 8-as főúttal és ezen keresztül Ausztriával jelent összeköttetést, a 74-es út észak felé Vasvár-Szombathely, déli irányban Nagykanizsa felé tart.

A várost az autópályák és a vasúti fővobalak elkerülik, bár néhány éve közvetlen vasúti összeköttetése van Szlovéniával. Zalaegerszeg Zala megye északi, aprófalvas szerkezetű részén fekszik, így közvetlen vonzáskörzetéhez rendkívül sok kistelepülés tartozik, melyek megközelítése szűk, kanyargós, alsóbbrendű utakon lehetséges. 

A város tengerszint feletti átlagos magassága 156 méter, lankás dombok által körülölelt tágas völgyben fekszik. Göcsej fővárosának is nevezik, hiszen a dél-nyugati városrészek már átnyúlnak Göcsej területére, így ott a meredekebb, rendkívül változatosan szabdalt, meredek keleti lejtőkkel bíró "hegyek" jellemzőek. A Göcsejhez tartozásra utal a város nevének "szeges" végződése is, hiszen a szegek vidéke ez a tájegység, rendkívül sok kis falu neve végződik szegre. Göcsej Magyarország legtagoltabb felszínű térsége, általában 250 méternél magasabb dombokkal, Magyarországon a legmagasabb arányú erdősültségével, gazdag vadállományával.

 

A város története

Első írásos említése 1247-ből Egurscugként való, 1293-ban már Egerszegként említik. A név előtagja valószínűleg az éger szóból ered, az agyagos, vizes réteken ugyanis akkor is, ma is jellemző a nedvességkedvelő égerfák jelenléte. Egurscug - égerzúg, égeres, zeg-zúgos hely.

1266-ban IV. Béla a veszpémi káptalannak adományozta a területet, így lett Egerszeg egyházi birtok. Ez az állapot - pár év kivételével - egészen 1848-ig fenn is maradt, hiszen csupán 1368 és 1389 között volt királyi birtok, ezt követően Luxemburgi Zsigmond a Kanizsaiaknak adományozta, akik elcserélték Szepetnek község ellenében a veszprémi püspökkel. Határainak első kijekölése 1381-ben történt.

1421-ben kapott Egerszeg mezővárosi kiváltságokat, ettől a lakosság létszáma gyarapodásnak indult, a XVI. században már itt tartották a megyegyűlések többségét. 1568-ban indult meg az erődrendszer építése a török elleni küzdelem jegyében, a cölöpökből és döngölt agyagból épült várat elsősorban a környező mocsarak tették nehezen bevehetővé. Az első - akkor még sikertelen - török támadások az 1570-es évek végén indultak meg a város ellen, 1664-ben végül rövid időre a török kezére is került Egerszeg. Ebben az időben többször pusztított pestisjárvány is a városban, ráadásul a lakosság kettős adóprésnek volt alávatva, mind a török, mind a végvári katonaság igényt tartott Egerszeg adójára.

A mai értelemben vett megyeszékhely szerepét a XVIII. századtól tölti be Zalaegerszeg, ebben az időben a megyegyűlések mintegy 75%-át már itt tartották, ennek oka azonban leginkább abban keresdendő, hogy a város - a többi zalai várossal ellentétben -  nem volt uradalmi központ, így a földesurak nem gyakorolhattak túlzott befolyást a megyegyűlésre. A város 1777-ben a szombathelyi püspökség kezelésébe került. A városképre jellemző, hogy a XVIII. században a barokkos megyeházán kívül egyetlen jelentős, városias épület sem állt itt, csupán 1760-ban épült fel a mai, akkoriban monumentálisnak számító templom, valamint egy kaszárnya kőépülete. A lakosság ebben az időben szalmával fedett vályogházakban lakott, ez a jellemzően tűzveszélyes építészeti forma is oka volt a sok pusztító tűzvésznek. A legnagyobb tűzvész 1826. július 18-án és 29-én volt a városban, ekkor a zsúptetős házak percek alatt leégtek. Ebben az évben kezdték el építeni a maival megegyező szerkezetű, kőházakból álló belvárost. Bár a város közigazgatásilag a megye központjává vált, gazdaságilag és kultúrális téren jelentéktelen, elmaradott településnek számított, a környék kultúrális központjai ekkor Kanizsa és Keszthely voltak.

1870-ben Zalaegerszeg nagyközség lett, ugyanis az addigi mezővárosi jogállás megszűnt, s a rendezett tanácsú városi státusz nagyobb adóterhet jelentett volna a polgároknak. Végül 1885. május 13-án vált Zalaegerszeg rendezett tanácsú várossá, ennek emlékére május 13-a ma a város napja.

1890-ben a város az Ukk - Csáktornya vonal megépültével bekapcsolódott a vasúthálózatba, bár a helyi földbirtokosok provinciális szemléletéből fakadó ellenállás ezt késleltette, s ennek következtében a Szombathely - Nagykanizs fővonal el is kerülte a várost.

A XIX. század utolsó évei nagy fellendülést jelentettek Zalaegerszegnek, ekkor épült új gimnázium, városháza, pénzügypalota, szálló, kidedóvó, főispáni hivatal, téglagyár. 1904-ben készült el a Zsinagóga, 1909-ben a megyei börtön. A XX. század első évtizedeiben a fejlődés megtorpant, így Zalaegerszeg ismét elmaradottá vált a megyeszékhelyek sorában.

Az 1920-as években a fejlődés ismét felgyorsult, ezekben az években épült fel a vasútállomás, a postapalota, a tűzoltóság, a rendőrségi székház, ill. a Notrte Dame rend zárdája.

A II. világháború a vasútállomás bombázásán kívül nem okozott jelentős károkat a városban.

Zalaegerszeg történetének legnagyobb változásait az 1950-es évek hozták. Az első ötéves terv legnagyobb könnyűipari beruházása a zalaegerszegi ruhagyár felépítése volt, majd 1952-ben felfedezték a zalai olajmezőket. Ettől kezdve az addigi csendes mezőváros jellege egycsapásra megváltozott, erőteljes iparosodás vette kezdetét. Kőolajfinomító, 1953-ban sajt- és vajgyár, később húskombinát, bútorgyár, baromfifeldolgozó, hűtűipari gyár, kerámia- és cserépkályhagyár épült a városban. Az ipari beruházások nagy munkaerőigényének hatására megindult a környékbeli falvakból a betelepülés, ez a lakosság létszámának ugrásszerű emelkedéséhez vezetett. A városban lakótelepek épültek, a korábbi álmos mezőváros pár év alatt nyüzsgő ipari várossá vált.

Az iparosodás és lakosságnövekedés meglehetősen fiatal átlagéletkorú várost hozott létre, ez a város arculatát minden téren megváltoztatta. Sorra épültek az iskolák, művelődési házak, a kulturális élet éledezni kezdett.

 Bár a lakosság létszáma és a munkahelyek, iskolák száma a közepes méretű magyar városok közé sorolta Zalaegerszeget, a gyors és mesterséges felduzzasztás miatt hiányoztak a város azon történelmi-építészeti-polgári-kulturális hagyományai, melyek más, hasonló nagyságú városok mindennapjait meghatározzák.

A felívelő tendencia egészen a rendszerváltásig kitartott, ekkor Zalaegerszegen is minden megváltozott, bár a fájdalmas változások egészen a legutóbbi évekig elkerülték a várost. Ma Zalaegerszeg ugyanazokkal a problémákkal küzd mint más, a munkahelyek többségét elvesztő városok. Az ötvenes évek óta létrejött valamennyi üzem bezárt, a város keresi új szerepét egy megváltozott világban.

 

A mai Zalaegerszeg

 

Zalaegerszeg ma megyei jogú város, Magyarország 17. legnépesebb települése. Növekedése során sok környező kisebb települést magába olvasztott. Az első csatlakozott település Ola volt, azóta Kaszaháza, Zalabesenyő, Csácsbozsok, Pózva, Ságod, Bazita, Andráshida, Ebergény, Szenterzsébethegy és Botfa is a város részévé vált. A városkép - tekintettel a viszonylag kevés műemlékre - folyamatosan változott, mára gyökeresen átalakult. 

Úgy jöttek létre új értékek, hogy közben sikerült megóvni és hangsúlyossá tenni a régieket. Értékek teremtődtek, anyagi és szellemi javak, oktatás alapfoktól felsőfokig, munka és kereskedelem, kultúra és sport, hagyomány és modernitás.

 

Vendéglátás, idegenforgalom

 A város idegenforgalmi vonzerejét leginább a fürdőturizmus jelenti, de a kirándulásokra, túrákra csábító romantikus zalai táj is sokak számára vonzó. Az Aquacity Vízicsúszda- és Élménypark, a vele szomszédos termálfürdő és a vízisportokra kiválóan alkalmas Gébárti-tó egymásra épülő lehetőségei minden korosztály számára élményeket jelentenek, az itt építendő szálloda és konfernciaközpont pedig további távlatokat nyithat meg a város idegenforgalmában. Az őszi vadászszezonban a vadban gazdag zalai erdők nagy vonzerőt jelentenek a külfölsi vadászok számára is, akiknak jelenléte Zalaegerszeg számára is érezhető és fontos.

A szálláshelyek tekintetében a városban az olcsó kategóriás motelektől a háromcsillagos szállodáig terjed a kínálat, jellemzően egy éjszakát töltenek Zalaegerszegen az idelátogató vendégek, az idegenforgalmi ágazat kiemelt célja a vendégéjszakák számának növelése.

 

Oktatás, kultúra, sport

Zalaegerszegen a város méretéhez viszonyítva sok oktatási intézmény működik, ennek oka a megye aprófalvas szerkezetében, ill. a kistelepülésekről bejáró diákok magas létszámában keresendő. A felsőoktatás zalaegerszegi meghonosodása a mindenkori városvezetés régi vágya volt, mára ezen erőfeszítéseket siker koronázta, hiszen a városban működik a Pécsi Tudományegyetem Egészségügyi Kar Zalaegerszegi Képzési Központja, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépészmérnöki Kar Zalaegerszegi képzése, a Nyugat-magyarországi Egyetem Faipari Mérnöki Kar Gépészeti és Mechatronikai Intézet Zalaegerszegi Képzése, távoktatási helyszínként a Gábor Dénes Műszaki Informatikai Főiskola, s a legnagyobb helyi sikerként tavalytól önálló kar a Budapesti Gazdasági Főiskola Pénzügyi és Számviteli Kar Zalaegerszegi Intézete. Mindezen tények nem csupán az oktatás, hanem a kulturális élet erősödését is  jelentik, az értelmiség, a diákság jelenléte ugyanis mindenütt igazi szellemi pezsgést von maga után. A város kulturális életének meghatározó intézménye a Hevesi Sándor Színház, mely 1983-ban az azóta elhunyt Ruszt József igazgató-főrendező irányításával kezdte meg működését a zalai megyeszékhelyen. Valódi kuriózum, hogy egy ilyen méretű városnak önálló bábszínháza is legyen, Zalaegerszegen ez így van, a Griff Bábszínház évek óta fontos láncszeme a helyi kultúrának kicsik és nagyok örömére. A városban jelentős művészeti értéket képvisel a fél évszázada működő Zalaegerszegi Szimfonikus Zenekar, és ugyancsak több évtizedes múltra visszatekintő Zalai Táncegyüttes. Az utóbbi években Zalaegerszeg a fesztiválok városává vált, a több - immár hagyományos - fesztivál közül is kiemelkedik a város napjához - május 13-ához - kötődő egyhetes nagyrendezvény, a Zalaegerszeg Fesztivál, amelyen évről évre nevesebb fellépők szórakoztatják a helyieket és az idelátogató vendégeket a belváros teljes területén, több színpadon.

Néhány éve nyári színháza is van a városnak, a Kvártélyháznak nevezett belvárosi műemlék épület zárt belső udvarán teltházas előadásoknak tapsolhat a közönség nyári estéken. 

Zalaegerszeg több ízben elnyerte az Ország Sportvárosa címet, a város rendkívül büszke hagyományosan sokszínű és eredményes sportéletére. Reprezentatív sportegyesülette a Zalaegerszegi Torna Egylet - ZTE - 1920-ban alakult, s az idők során egyre több szakosztállyal bővült. A legsikeresebb években a városnak egyidejűleg volt első osztályú csapata labdarúgás, férfi-női kosárlabda, röplabda, tenisz, teke, sakk, kézilabda sportágakból, ez Magyarországon az ilyen méretű városok esetében példa nélküli.  A rendszerváltás után aztán a szakosztályok az egyesületből kiválva önállósodtak, számukban megfogyatkoztak, vagy alacsonyabb szintű bajnokságokban versenyeztek. Tartósan a labdarúgók és a kosárlabdázók tudtak sikereket elérni, a ZTE férfi kosárlabdacsapata 2010-ben nyert ismét bajnoki címet, s immár négyszeres magyar bajnok. A labdarúgócsapat 1972-ben jutott fel az első osztályba, legfényesebb sikerét 2002-ben érte el, amikor megnyerte a magyar bajnokságot, majd ugyanebben az évben Bajnokok Ligája selejtező mérkőzésen a budapesti Népstadionban 1-0 arányban legyőzte a világhírű Manchester United csapatát. Az új stadion 2003-ban készült el, az utóbbi évek legsikeresebb szezonja a 2006/2007-es bajnokság volt, amikor a csapat bronzérmet szerzett.

 

 

 

 

 Zalaegerszegi kötődésű híres emberek

 

  

Bereményi Géza (1946-)

költő, rendező, dalszövegíró

A Hevesi Sándor Színház volt művészeti vezetője

 

 

 

 

 

 Deák Ferenc (1803-1876)

"a haza bölcse"

zalaegerszegi országgyűlési képviselő, igazságügy-miniszter

?

?

?

?

  

  

 

 

Dolák-Saly Róbert (1955-)

humorista

Zalaegerszegen (is) járt iskolába

  

  

  

  

  

  

?

?

Gábor Miklós (1919-1998)

 zalaegerszegi születésű Kossuth-díjas színész

  

  

  

  

  

  

  

 

 

Gácsi Mihály (1926-1987)

 Munkácsy-díjas grafikus

1976-tól haláláig Zalaegerszegen élt

 

 

 

 

  

  

 

Izsák Imre Gyula (1929-1965)

zalaegerszegi születésű matematikus, fizikus, csillagász

 

 

 

 

 

 

  

Keresztury Dezső (1904-1996)

zalaegerszegi születésű költő, irodalmár, irodalomtörténész

 

 

 

 

 

 

 

 

 Kisfaludi Strobl Zsigmond (1884-1975)

szobrászművész

alkotásait végrendeletében a városra hagyta

 

 

 

 

 

 

Mindszenty (Pehm) József (1892-1975)

bíboros, hercegprímás

Zalaegerszeg plébánosa volt

 

 

 

 

 

 

 

 Németh János (1934-)

szobrász, keramikusművész

születésétől Zalaegerszegen él és alkot

 

 

 

 

 

 

 

 Dr. Pais Dezső (1886-1973)

 zalaegerszegi születésű nyelvész,

az MTA tagja

 

 

 

 

 

 

 

 Péter Zoltán (1958-)

28-szoros válogatott labdarúgó

Magyarországon csak a Zalaegerszeg csapatában játszott

 

 

 

 

 

 

Portisch Lajos (1937-)

Nemzetközi sakknagymester, a Nemzet Sportolója,

amtőr operaénekes

Zalaegerszegen született

 

 

 

Réthelyi Miklós (1939-)

miniszter, orvos, rektor, egyetemi tanár

Zalaegerszegen született

 

 

 

 

 

Ruszt József (1937-2005)

Kossuth-díjas rendező, színházigazgató

A Hevesi Sándor Színház alapító igazgatója

 

 

 

 

 

 

 

 

Szabolcs Péter (1942-)

Munkácsy-díjas szobrászművész

1967 óta él és alkot Zalaegerszegen

 

 

 

 

 

 

Varnus Xavér (1964-)

orgonaművész

Zalaegerszeg városi orgonistája volt