Ma este a Debrecen - Vasas mérkőzéssel rajtol az OTP Bank Liga, a 110. alkalommal megrendezésre kerülő magyar labdarúgó-bajnokság. Először 1901-ben indult útjára a labda hazánkban bajnoki mérkőzésen, az első - öt csapatos - bajnokság győztese a Budapesti TC csapata lett. A bajnokság számos névváltozáson ment keresztül, 2000 óta neve a szponzoroktól függ. A legtöbb bajnoki mérkőzést az Újpest játszotta, a legtöbb bajnoki címet (28) a Ferencváros szerezte, a legtöbbször pályára lépett játékos a ma is aktív kapus, Végh Zoltán.

Útjára indul tehát ma a labda Debrecenben, kezdetét veszi a szent őrület, a futball, melyet annyit szidunk, s már alig vártuk, hogy újra szidhassuk...

Tény, hogy a játék hazai színvonala sok kívánnivalót hagy maga után, eredményeinket tekintve évről évre lejjebb süllyedünk, az idei szezon - sajnos - stílszerűen egy menetrendszerű pofonnal indult, az itthon csodacsapatnak kikiáltott Videoton a BL selejtezőjében simán kikapott az élcsapatnak ugyancsak nem nevezhető osztrák Sturm Graz együttesétől. Ami a többi kupacsapatunk szereplését illeti, szintén lehangoló a mérleg, a Kecskemét és a Paks csupán döntetlent ért el saját otthonában - illetve a Paksnak európai mércével mérhető otthona sincs, Székesfehérváron játszotta kupameccsét - szerény, egygólos sikere pedig a Ferencvárost sem teszi a párharc esélyesévé.

Válogatott szinten talán még szomorúbb a kép, nemzeti csapatunk évtizedek óta nem vett részt egyetlen világversenyen sem, utoljára negyedszázada -  1986-ban - lépett pályára magyar válogatott világbajnokságon, Mexikóban.

Akkor, a szovjetektől elszenvedett hatgólos vereség után azt hittük, ennél már nincs lejjebb, ma aranykornak tűnik az akkori időszak...

Bár világszerte az ötvenes években szerepelt válogatott csapatunk - az Aranycsapat - eredményeit  tartják a magyar labdarúgás legfényesebb sikereinek, azért később is értünk el olyan eredményeket, melyeket ma álmainkban sem merünk remélni.

Az alábbi listán összegyűjtöttük azokat a magyar vonatkozású eredményeket, melyek - főként a maiakkal összevetve - sikernek mondhatók. Mint az évszámokból látható, szinte minden évre jutott egy-egy kiemelkedő vagy jó eredmény.

A lista tehát:

1963.   A  Győri ETO az elődöntőig jut  a BEK-ben.

1964.   Tokióban az Olimpián aranyérmes a válogatottunk..  ( Dr. Lakat Károly )

1964.   Az MTK megismételt mérkőzésen a második  helyet szerzi meg a  KEK-ben.

1965.   Az FTC Torinóban egy  mérkőzésen győzi le a Juventust és lesz VVK-győztes.

1966.   Világbajnokság Angliában. Magyarország - Brazília 3:1

1967.   Albert  Flóriáné az   Aranylabda

1968.   Mexikóban az Olimpián aranyérmes a válogatottunk. (  Dr. Lakat Károly )

1968.   VVK: az FTC második

1969.   VVK: az Újpesti Dózsa második

1969.  Marseille: Csehszlovákia-Magyarország 4:1 Nem jutunk ki a VB-re.

1972.   Münchenben az Olimpián ezüstérmes a válogatottunk.

1972.   Belgiumban 4. hely az Európa-bajnokságon.

1974.  Másodízben nem jutunk ki a Vb-re. ( Veretlenül !!!!)

1974.   Az Újpesti  Dózsa  az elődöntőig jut a  BEK-ben, csak  a későbbi győztes tudja megverni.( Bayern  München)

1975.   Az FTC  második helyezést ér  el a KEK-ben (Dinamó Kijev-FTC 3:0)

1978.   VB résztvevők vagyunk.

1982.   Ismét VB résztvevők vagyunk. ( Gólcsúcs:  Salvador  ellen 10:1 )

1985.   UEFA- kupában második a Videoton

1986.   Magyarország-Brazília  3:0 és az utolsó VB-résztvétel.

A nyolcvanas évek végéig a hazai labdarúgás minden szempontból felveszi a versenyt Európával és a világgal, a létesítmények és egyéb körülmények megfelelőek, a fizetések ugyan nem magasak, de a focisták juttatásai és kiváltságai mégis kiemelkedő életszínvonalat biztosítanak számukra a vasfüggöny mögötti körülményekhez képest. A foci társadalmi rangja és elismertsége igen magas, nem ritka a hetvenötezres nézőszám sem a Népstadionban.

A rendszerváltásnak nevezett fordulat után aztán minden egycsapásra megváltozott.

A szocialista társadalmi rend felbomlásával megszűntek a támogatók, a nagyvállalatok, ezzel anyagi bázis nélkül maradt a sportág. A pályák harminc százalékát beépítették, az igazolt játékosok száma a korábbiak töredékére csökkent.

Nincsenek valódi tulajdonosok, az időnként feltűnő "megmentők" nagy százaléka szélhámos, nem ritkán köztörvényes bűnöző. A csapatok bevételeiket a játékoseladásra alapozzák, ennek egyik jellegzetes példája az MTK-nál évek óta folyó emberkereskedelem. A klubok adják-veszik az indulási jogot, így létezhetett bodajki Siófok, siófoki Diósgyőr, Kecskeméti Vasas, stb. Az alacsonyabb osztályok presztizse és vonzereje annyira alacsony, hogy a megyei bajnokságok első helyezettjei az esetek többségében köszönik, de nem kérnek a feljutásból. Az utánpótlásnevelés sem megoldott, hiszen a felnevelt tehetség oda megy, ahol a tőke van, Magyarországon csak az játszik, aki külföldön sehol máshol nem kell. A távozott hazai játékosok helyét harmad- negyedosztályú külföldiek veszik át, színvonalukat, játéktudásukat mi sem jelzi pontosabban, mint hogy létszámuk növekedésével azonos tempóban romlott az eredményesség, ma kupacsapataink nem a tavaszt, de az őszt sem érik meg a nemzetközi porondon...

Külön fejezet az átigazolási időszakokban rendre megjelenő hiénafalka, a magukat menedzsereknek nevező kétes kalandorok társulata, akik a zavarosban halászva igyekeznek minél több pénzt keresni ebből az ezer sebtől vérző magyar labdarúgásból is.

Mindeközben a külföldi országok bajnoksága is nemzetközivé vált, de értelemszerűen ott a világ krémje játszik, míg nálunk a világ selejtje. A nemzeti jelleg teljesen eltűnt a fociból, az európai élcsapatok szinte világválogatottat állítanak ki a kupaporondon, de a honosítások következtében még a válogatott csapatok sem nemzetiek.

(A legutóbbi Európabajnokságon például több színesbőrű játékos szerepelt mint fehér, kissé viccesen néztek ki a skandináv négerek, hogy a holland vagy francia válogatott régóta tartó "elfeketedéséről" ne is beszéljünk...)

Míg a világ valamennyi országában hatalmas üzlet a labdarúgás, addig nálunk sorra szűnnek meg, jutnak csődbe patinás egyesületek, a stadionokból elfogynak a nézők, minek következtében a mérkőzések hangulattalanok, unalmasak. A bajnokság lebonyolítása folyamatosan változik, mérkőzéseket tologatnak ide-oda, rendszeresen decemberben játszanak "tavaszi" fordulókat, néhány éve előfordult, hogy a bajnoki címről döntő mérkőzést egy tévécsatorna kérésére éjjel rendezték meg az Üllői úton...

Az sem tett jót a magyar foci megítélésének, hogy a sportcsatornákon a világ legjobb bajnokságainak mérkőzései láthatók nap mint nap, s valljuk be, egy Barcelona - Reál Madrid rangadó után valóban nem könnyű egy Siófok-Paks mérkőzésért lelkesedni...

A magyar futballtérkép is jelentősen átrendeződött, a sportág Budapest-centrikussága egyértelműen megszűnt, az utóbbi években bajnoki címet egyetlen fővárosi csapat sem tudott nyerni.

A futball belső körei belterjesek, ugyanazok az arcok jelennek meg több évtizede a klubok környékén, külföldi edző - bármilyen sikeres is volt korábban másutt - a magyar bajnokságban tartósan nem tudott és nem tud dolgozni ma sem.

Eközben időről időre felbukkan az alvilág is a pályák környékén, egymást követik a bundabotrányok, a fogadási csalások.

A labdarúgás sportból üzletté alakult, így magától értetődik, hogy rosszul működő gazdaság csak rosszul működő futballt eredményezhet. Mindazok a társadalmi problémák, melyek jelen vannak az élet egyéb területein - politika, közszféra, versenyszféra - halmozottan éreztetik hatásukat a fociban.

Mert a labdarúgás még mindig mindenkit érdekel, így is, ezer sebből vérezve is.

Azok is figyelik, azok is beszélnek róla, akik a mérkőzéseken nem jelennek meg, akik napi életében nem vesznek részt. A foci mindenkié, a focihoz mindenki ért, a foci mindig téma volt és téma is marad.

S ez a kis magyar bajnokság így is a miénk, akkor is, ha unalmas, akkor is, ha több külföldi játszik benne, mint magyar, s akkor is ha ezerszer megfogadtuk már, hogy meccsre többet nem megyünk.

Ma tehát megkezdődik a mi 110. magyar bajnokságunk, próbáljuk meg tehát elfogadni, s szeretni is egy kicsit.

Olyannak, amilyen.

Mert a miénk...

 - nauratyill -