1897-ben e napon született a székelyföldi Farkaslakán sokgyermekes földművescsalád gyermekeként Tamási Áron,  Kossuth-díjas erdélyi magyar író. Közismertté vált nevét csupán 1922-ben vette fel, eredeti neve Tamás János volt. Tanult emberré egy gyermekkori baleset tette, kilencéves korában ugyanis pisztolylövéssel szétroncsolta bal kezének hüvelykujját, ezért a szülők - attól tartván, hogy a paraszti munkát nem fogja bírni - úgy határoztak, hogy taníttatni fogják. 

Kolozsvárott jogi tanulmányokat folytatott, majd a diploma megszerzése után a Kereskedelmi Akadémián tanult tovább. Tanulmányainak befejeztével banktisztviselőként dolgozott Kolozsváron, majd Brassóban.

1923-ban az akkor már Romániához csatolt Erdélyből kivándorolt az Egyesült Államokba, ahol - bár többféle polgári foglalkozást kipróbált - írni kezdett, Szász Tamás, a pogány című novellájával ekkor nyerte meg a Keleti Újság novellapályázatát. Első kötetét - a Lélekindulást - Amerikából küldte haza a kolozsvári kiadóhoz, ahol az 1925-ben meg is jelent.

1926-ban hazatelepült Kolozsvárra, ettől kezdve hazai karrierje gyorsan ívelt felfelé, rövid idő alatt az egyik legismertebb magyar íróvá vált. 

A két világháború közti időszak rendkívül termékenynek bizonyult Tamási számára, sorra jelentek meg regényei, novellái. Ekkor született meg fő műve, az Ábel-trilógia is, Előbb az Ábel a rengetegben, majd folytatásai: Ábel az országban és Ábel Amerikáben, ez utóbbi tartalmát javarészt saját amerikai tapasztalatai ihlették.

1944-ben - Észak-Erdély Romániához való visszacsatolása után - feleségével Budapestre költözött, s már Magyarországon is maradt. 1945 és 1947 között politikai tevékenységet is folytatott, a Nemzeti Parasztpárt képviselőjeként a vallás- és közoktatásügyi tárcát is felajánlották neki, de a miniszterséget nem fogadta el.

1949 után politikai okokból kiszorult az irodalmi életből, csak a Sztalin halálát követő enyhülés után jelenhettek meg újra alkotásai.

Írásaiban végig megőrizte azt a sajátosan ízes székely nyelvezetet és gondolkodásmódot, mely sorait utánozhatatlanná, egyénivé és karakterisztikussá tette. A népi írók közé sorolják, a XX. század nagy erdélyi írónemzedékének - Wass Albert, Nyírő József, később Sütő András - tagja.

Ismertebb művei:

 - Szász Tamás, a pogány – Kolozsvár, 1922 – novella

 - Ördögváltozás Csíkban - 1923 - novella

 - Lélekindulás – Kolozsvár, 1925 – elbeszélés

 - Szűzmáriás királyfi – 1928 – regény

 - Erdélyi csillagok (elbeszélés, 1929)

 - Címeresek – Kolozsvár, 1931 – regény

 - Ábel a rengetegben – Kolozsvár, 1932 – regény

 - Ábel az országban – Kolozsvár, 1934 – regény

 - Ábel Amerikában – Kolozsvár, 1934 – regény

 - Jégtörő Mátyás – Kolozsvár, 1936 – regény

 - Tündöklő Jeromos – Kolozsvár, 1936 – színmű

 - Ragyog egy csillag – Kolozsvár, 1937 – regény

 - Virágveszedelem – Budapest, 1938 – elbeszélés

 - Magyari rózsafa – Budapest, 1941 – regény

 - Zöld ág – Budapest, 1948 – regény

 - Bölcső és bagoly – Budapest, 1953 – regény

 - Hazai tükör – Budapest, 1953 – regény

 - Szirom és Boly – Budapest, 1960 – regény

 - Hétszínű virág – Budapest, 1963 – elbeszélés

Emlékezzünk Tamási Áronra tisztelettel és kegyelettel egy saját hangját őrző felvétellel: