Vuk, Csí, Kele, Hú, Vahur, Karak, Csett, Unka, Szí és a többiek, valamennyien Fekete István írásainak szereplői. Az író minden idők legolvasottabb magyar szerzője, műveit közel kilencmillió példányban adták ki magyar nyelven, külföldön tizenkét országban, tíz nyelven, negyvenöt kiadásban jelentek meg munkái. Fekete István 1900. január 25-én született a Somogy megyei Göllén, 1970. június 23-án - ma negyvenegy éve - halt meg Budapesten.

Régebben - amikor a fiatalok még olvastak - nem akadt olyan gyerek, aki ne ismerte volna a Tüskevár című regényt, ne hallott volna Tutajosról, Bütyökről vagy Matula bácsiról. 

Generációk nőttek fel Fekete István ifjúsági regényein, több alkotásából film született, a Vuk pedig egyenesen világsikerré vált.

Pedig Fekete István nem ifjúsági írónak indult.

Az 1939-ben megjelent Zsellérek című regénye miatt - melyben az állati bolsevizmust és a Szamuely-fiúk gyilkos vörösterrorját mutatta be - az ÁVH-n 1946-ban - az elvtársak nem felejtenek - állati kegyetlenséggel megverték, fél szemét és egyik veséjét elvesztette, majd az ávósok robogó katonai autóból dobták ki az utcára. 

Ezután hosszú ideig nem jelenhettek meg írásai, a Magyar Írók Szövetségéből is kizárták, csupán az Új Ember és a Vigília című egyházi folyóiratok fogadták örömmel publikációit.

Később ifjúsági regények írójaként térhetett vissza az irodalmi életbe, mást a politika nem engedélyezett számára. Az élet azonban nagy rendező, Fekete István így válhatott a magyar ifjúsági irodalom legkiemelkedőbb alakjává, generációk sora nőtt fel írásain, a Vuk, a Bogáncs, a Kele, s a többi nagyszerű regény milliók nélkülözhetetlen szellemi tápláléka lett.

2004-ben hamvait - Budapestről hazahozva -  szülőfalujában, Göllén helyezték örök nyugalomra.

Hálával és szeretettel emlékezzünk rá!